Briardok Magyarországon

     Ezúton szeretnék köszönetet mondani a MEOE titkárságának, elsősorban Molnár Andreának és Pünköstiné Hajda Diánának azért a segítségért, amit a briard Magyarországi történetének feltérképezésében nyújtottak.

  A briard, melyet neveznek időnként Chein Berger de Brie-nek is, ősi francia pásztorkutya. Egyes feljegyzések szerint már Nagy Károly (768–814) frank királynak is voltak briardhoz hasonló kutyái. Ezer évvel későbbről már hiteles dokumentumokat is találhatunk a fajtáról. 1785-ben Buffon 36 kötetes művében leírja, és Chien de Brie-nek (Brie-i pásztorkutyának) nevezi a hosszúszőrű, legtöbbször fekete, nyájak őrzésére használt juhászkutyát. A XVIII. században még nem vált külön a hosszú- és rövidszőrű pásztorkutya. Mindkettőt ugyanarra a célra használták. A hosszú szőrű kutya kb. 5-7 cm hosszú, száraz, az időjárásnak ellenálló, ún. kecskeszőrrel rendelkezett, mely a test minden részén - a fején is - borította a kutyát. Ez a kutya tekinthető a mai, sokszor 30-40 cm-es szőrhosszúságú Briard elődjének.

     A hosszú- és rövidszőrű francia pásztorkutyát 1896-ban, a Párizs környéki Villette vásárcsarnokában rendezett gyűlésen különítették el, Chien Berger de Brie-nek nevezve a hosszú szőrű, és Chien Berger de Beauce-nak a rövidszőrű változatot. Ettől az évtől létezik tehát hivatalosan a briard mint fajta.
     Az első standard 1897-ben született. A francia törzskönyvnyilvántartásban az 1. számot viselő briard egy 1882-ben Poitou-ban született fekete kan, Sans-Géne volt (három éves korában, 1885-ben jegyezték be). Ennek a kutyának (akit a Földművelésügyi Minisztérium aranymedállal tüntetett ki 1888-ban), Bearn herceg volt a tulajdonosa. Kiállításon először 1863-ban, Párizsban láthatott a közönség Briardot.

A fajta első tenyésztőjének Sauret marhakereskedőt tartják (Du Berger kennel). Számára egyaránt fontos volt jó terelőmunka és a szépség is.
A francia vonal mellett jelentős szerepet játszik az ún. Belga vonal is, melynek alapítója egy Verlinde nevű belga kinológus De la Hulpe kennele. Sokat köszönhet a fajta Raoul-Duval asszony De Montjoie kennelének is.
Az első Briard Klub 1909-ben alakult Les Amis Du Briard néven. A fajta fejlődése az I. Világháború alatt megtorpant, a II. Világháború után pedig már csak kb. 250 briard maradhatott Franciaországban, de az állomány hamarosan gyarapodásnak indult.
Magyarországon az egyes számot Jessica Belong kapta. Az első Briard alom Egri Tamás Erdőberki kennelében született. Az elmúlt 12 év alatt, 2003.08.29-ig összesen 1734 briardot törzskönyveztek Magyarországon. Az évenként törzskönyvezett almok száma az utóbbi 7 évben sajnos csökkenő számot mutat, míg 1996-ban még 32 almot törzskönyveztek, addig 2003-ban már csak hetet.

     A jelenlegi magyar briardállomány cseh, szlovák, francia, német és belga vonalakból fejlődött. A híres német kan, Degas von Wurmbach szinte minden magyar briard ősei között szerepel. Az első magyar tulajdonú briard, Jessica Belong cseh származású, ugyanakkor a legtöbb alom (11) apjaként nyilvántartott Gaulois Fauve de la Chaume du Bois Dieu francia származású kan volt. Jellemző, hogy a kis populáció miatt sok kutyát importálnak mind a mai napig, illetve nagyon sokan választanak külföldi fedezőkanokat.
     A briardot Franciaországban állatok őrzésére és terelésére használták.

"Földművesek mindenes kutyája volt, számtalan feladatot kellett ellátnia. A pásztorok társaként kiemelkedő intelligenciával és független, önálló természettel hajtotta végre feladatait. Jó családi kutyaként, esténként mindig hazatért és éberen őrizte szeretteit és azok tulajdonát. Minden terelési szituációban megállta helyét, nagyon sok parancsot volt képes megtanulni és teljesíteni. A leggyakoribb kutya volt Franciaország birtokosok lakta völgyeiben. A szántóföldek közötti fűsávot a gazdák birkákkal legeltették, és a briardok feladata volt arra ügyelni, hogy a birkák csak a számukra kijelölt fűsávon mozogjanak és ne a terményt legeljék le.
Jelleme napjainkban is megőrizte erejét, intelligenciáját és függetlenségét. Ma is lelkes terelőkutya, könnyen képezhető, bár olykor kifejezetten makacs is tud lenni, főleg ha azt hiszi, hogy neki van igaza és az ember tévedett.
Érdekes tanulmányozni munkastílusát: nem "szemkutya", mint a border collie, nem figyeli mereven, folyamatosan a jószágot, hanem lazábban dolgozik és leginkább hatalmas termetével és szemmel látható erejével hat a jószágra. Egyenes, nyílt jellemű kutya, természetes hajlama van az állatok összeterelésére és odahajtására az emberhez. Ha munka közben megpihen, inkább az ülő vagy álló testhelyzetet részesíti előnyben a lefekvéssel szemben.
 Némelyik olykor vállal meglöki ugyan a jószágot, de legtöbbjük szemből, testi kontaktus nélkül fordítja meg és nem hátulról, annak sarkába csípve. Csendben dolgozik, ritkán ugat. A kezdő kutya persze hangot adhat izgalmának vagy csalódottságának, de a tapasztalt kutya már csendesen dolgozik.
Kezdetben körkörösen halad és az első találkozáskor nem megy túl közel az állatokhoz. Természetes erőt sugároznak, így a birkák maguktól kitérnek előlük.
Franciaországban a kiképzésnek fontos része az "őrjárat", mikor a kutya szűk vetések között dolgozik, s arra ügyel, hogy az állatok ne lépjék át a kiszabott határvonalakat. Jellegzetes szelekciós tényező volt a francia pásztoroknál, hogy a kutya megtanulja ezt a manővert.
Gondolkodó, intelligens, alapos, módszeres kutya, így megfelelő tréning után minden terelési munkát képes elvégezni.  

Kiegyensúlyozott, nyílt jelleme révén a briard kiváló családi kutya, társa és őrzője gazdájának. Sohasem túl öreg játszani, s a gyerekeket még a szülői elnáspángolástól is megvédi."*

Az egyik magyar ismerősöm mesélte egy beszélgetésünk alkalmával Franciaországi látogatásukon szerzett tapasztalatukról: Egy juhászt látogattak meg, akinek több nyája is volt. A nyájakat egy-egy briard trió, egy briardpár és egy növendék (tanuló) kutya őrizte és védte.
   A juhász hetente egyszer látogatta meg a nyájat, amikor ellenőrizte azt, és ellátta a kutyákat élelemmel. A kutyák egész nap önállóan végezték feladatukat.
   Napkeltekor orrukkal felbillentették a karámok ajtaját, és kihajtották a birkákat a legelőre. Délben az itatóhoz hajtották őket, ahol a birkák után ők is ittak. Napnyugtakor minden birkát abba a karámba tereltek vissza, ahonnan kihajtották őket - különválasztva a kosokat, az anyákat, a serdülőket, stb. - , lebillentették a karámajtót, majd megvacsoráztak.
   A vacsora egy-egy kb. 60 dkg-os kocka alakba összetömörített élelem volt speciális tartalommal. A három kutya egy heti élelme egy tárolóban volt elhelyezve, melyhez egy csúszda illeszkedett. A kutyák egyesével odaballagtak a csúszda aljához (utolsónak a növendék), ráléptek egy gombra, melynek hatására a csúszdán lecsúszott egy élelemkocka. A soron következő kutya felvette, félrevonult vele, és megette.
   Meg kell jegyezni, hogy soha nem csúsztattak le egynél több élelmet, pedig nem lett volna fizikai akadálya. Csak ezután pihentek le, de pihenés közben is éberen vigyáztak a nyájra.
   A juhász elmondása szerint nem kellett attól félni, hogy akár csak egy birka is elkóborolt volna a briardok felügyelete mellett, és tilosba sem tévedtek.
     Az I. Világháborúban a frontvonalban futárként, kereső- és mentőkutyaként, őrtálló és szolgálatot teljesítő állatként használták.
     A fentiek mutatják, milyen rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező kutyáról van szó. Egy ilyen munkára csak teljesen önálló, a feladatot minden oldaláról ismerő, teljesen megbízható kutya alkalmas. Persze, mint minden éremnek, ennek is ennek megvan a másik oldala. Sokszor hallhatjuk, hogy a briard érzékeny, lelkileg sérülékeny kutya.
     Ez a kijelentés egy kicsit félreérthető. A briard azért dolgozik, mert dolgozni akar. Ha kényszerből csinál valamit, pontosan azt láthatjuk, mint a gyerekeinknél hasonló szituációban: vontatottan, tessék-lássék módon teszi amit tenni kell. Egészen más, ha egy boldogan, szívből dolgozó kutya lesi parancsainkat ugrásra készen. Nem azért, mert kényszerítjük, hanem azért, mert engedélyt kap arra, hogy megcsinálhassa az adott feladatot, a gazdáért, saját magáért és a jól végzett munka öröméért. Egy megtört briard soha nem fog úgy dolgozni, mint egy társ.
     Hogyan neveljük tehát? Érzéssel, szeretettel! Egy Briardot nem célszerű láncra kötni, szöges nyakörvvel fegyelmezni. Más módszerek szükségesek a nevelésében, mint a kevésbé "érzékeny" fajtáknál. Hát ezért nevezik érzékeny fajtának, de ha betartjuk a briardkölyök nevelésére vonatkozó szabályokat, kihasználva rendkívüli intelligenciáját, munkakedvét, a gazdájáért, a családért élő, fantasztikus társat kaphatunk.
     Mire is használható a Briard? Magyarországon egyre kevesebb a nyáj, azt is inkább magyar, angol, ausztrál pásztorkutyákkal őrzik. Jól mutatják ezt a Magyarországi terelőversenyek is. Briard csak elvétve jelenik meg köztük, az is csak kezdő szinten. Mire használható tehát, ha nem terelésnél használjuk? A legtöbbször házőrzőként, terület-és személyvédő kutyaként, őrkutyaként találkozhatunk vele, de gyakori, hogy társállatként a lakásban él. Egyre gyakoribb, hogy briardot alkalmaznak mentőkutyaként. Jól alkalmazható sportkutyaként is, akár agilityről, akár őrző-védő versenysportról legyen is szó.
     Az sem megvetendő, hogy rendkívül mutatós, vonzza a szemet, mint egy valódi luxuskutya, persze, csak az ápolt, jólnevelt Briard. Kanok 62-68, a szukák 56-64 centiméter magasak. A fajta jellegzetessége a dupla farkasköröm a hátsó lábakon, melyeknek olyan közel kell lenniük a földhöz, amennyire csak lehet. Dupla farkasköröm nélkül nem Briard a Briard. Ez segítette, hogy puha, laza talajon is biztonsággal tudjon haladni a nyáj nyomában.
     Ami a színüket illeti, leggyakoribb a fekete és a vörös (őzbarna) szőrzet, de a standard a fehéren kívül minden egységes kutyaszínt megenged, bár a sötétebb árnyalatokat tartja kívánatosabbnak. Foltos briard nincs! A standard szerint a szürke, kék és vörös briardok lábain a szőr lehet az eredeti szőrszín világosabb árnyalata, de hibásnak számít, ha pl. egy vörös briard hátán - a német juhászéhoz hasonlóan - szürke színű, nyeregszerű elszíneződés található.
     Ma Magyarországon mind a három - fekete, vörös, szürke (feketén, illetve szürkén született szürke is) - Briard alapszín megtalálható.